A szivattyú általános szerkezeti konfigurációja
A vákuumszivattyú testszerkezetének elrendezése határozza meg a szivattyú általános konfigurációját.
A függőleges konfigurációban a bemeneti és kipufogónyílások vízszintesen vannak elhelyezve, így az összeszerelés és a csővezeték-csatlakozások viszonylag kényelmesek. A szivattyú súlypontja azonban magasan van, ami rossz stabilitást eredményez nagy sebességű{1}}üzem közben; következésképpen ezt a konfigurációt túlnyomórészt kisméretű-szivattyúkhoz használják.
A vízszintes szivattyúkonfigurációban a bemeneti nyílás felül, míg a kipufogónyílás alul található. Alkalmanként-a vákuumrendszer csövek felszerelésének és csatlakoztatásának megkönnyítése érdekében-a kipufogónyílás vízszintesen is elvezethető; ennél az elrendezésnél a bemeneti és a kipufogó áramlás iránya egymásra merőleges. Ilyen esetekben a kipufogónyílás bal vagy jobb oldalon is nyitható; az egyik vége a kipufogócsőhöz csatlakozik, míg a másik vége vagy le van zárva, vagy megkerülő szeleppel van ellátva. Ennek a szivattyúszerkezetnek alacsony a súlypontja, ami kiváló stabilitást biztosít nagy sebességű{5}}üzem közben. Általában ezt a szerkezeti konfigurációt széles körben alkalmazzák a közepes{7}}--nagyméretű-szivattyúkhoz.
Egy másik konfigurációban a szivattyú két forgórészének tengelyei a vízszintes síkra merőlegesen vannak felszerelve. Ez a szerkezet megkönnyíti az összeszerelési távolságok egyszerű szabályozását és a forgórész kényelmes beszerelését, miközben minimalizálja a szivattyú lábnyomát. A szivattyú súlypontja azonban viszonylag magasan marad, a fogaskerekek eltávolítása és felszerelése nehézkes lehet, a kenési mechanizmus pedig viszonylag bonyolult.
Szivattyú átviteli módszerek
A vákuumszivattyú két rotorja szinkronizált relatív mozgást valósít meg egy pár nagy-precíziós fogaskeréken keresztül. A hajtótengely mechanikus tengelykapcsolón keresztül kapcsolódik az elektromos motorhoz. Az erőátviteli szerkezet elrendezését illetően két elsődleges konfiguráció létezik: Az első az elektromos motort és a fogaskerekeket is a rotorok ugyanazon oldalán helyezi el. Ebben az elrendezésben a hajtott rotort közvetlenül a szerelvény motoros végén található fogaskerekek hajtják. Következésképpen a meghajtó rotor tengelyének torziós deformációja minimálisra csökken; ez biztosítja, hogy a két forgórész közötti hézagot ne befolyásolja a hajtótengely túlzott torziós igénybevétele, ezáltal egyenletes hézagot tart a forgórészek között a teljes működési ciklus során. Ennek az átviteli módnak az elsődleges hátrányai: A hajtótengely három csapágyat igényel, ami megnöveli a szivattyú megmunkálási és összeszerelési folyamatait, ugyanakkor megnehezíti a fogaskerekek eltávolítását, beszerelését és beállítását is; és Az általános szerkezeti konfiguráció aszimmetrikus, aminek következtében a szivattyú súlypontja az elektromos motor és a sebességváltó oldala felé tolódik el.
